Többször
hátrányból fordítva, olykor már kilátástalan, keserű helyzetből felállva, végül
a győztes gólt begyötörve nyert az Immortal, a papíron nála erősebb 33P csapata
ellen, a végeredmény 6-5.
Vége volt már jó ideje a nyárnak, hűvös szelek jártak, nagy
bánata volt az Immortal Forces csapatának. Már a meccs előtt lehetett tudni,
nem számíthatunk túl sok cserére: sérültjeink még mindig lábadoznak, Gergely
csapatkapitány remek formában tért vissza az előző meccsen, de állítása szerint
még közel sem 100%-os a teljesítménye, két, a szezon elején kihullott védőink
még nem tudtak játékra jelentkezni, illetve az újabban a segítségünkre érkező
Csíkos Dániel sem tudott most megjelenni. Mihályfi megjelenésében bízhattunk
még, de erre is kicsi volt az esély, mivel elég késői mérkőzés volt ez, illetve
az utolsó pillatanban még Dienes Máté is lemondta személyes okokra hivatkozva.
Végül annyira megfogyatkoztunk, hogy már annak is örülni tudtunk, hogy egy
kezdő csapatot ki tudtunk állítani: Papp hátul, előtte Kozma és Varga, elől a
Széplaki-Gergely duó próbált támadásokat véghezvinni. Ez azt jelentette, hogy a
jelenlévők közül mindenki az alapítás kezdete óta a csapatnál játszó játékos,
csúnyán kifejezve: a törzstagok vívták meg ezt a csatát. Annyit még tudtunk,
hogy Czibere még ideér, de valószínűleg csak a második félidőre, így a komplett
sorcserével felálló ellenféllel szemben, csere nélkül kezdtük a meccset. A
szokásos szónoklat Papptól most sem maradt el: arra kérte a játékosokat, hogy
mivel már úgyis tét nélküli meccsről van szó (gondoltuk legalábbis akkor
még…) ne stresszeljenek, játszanak
nyugodtan, történjék bármi, élvezzék a játékot.
El is
indult a játék, és bár tényleg nem kellett volna rágörcsölni, valahogy mindenki
túlizgulta a dolgot, és bár hősiesen küzdöttek, a gyorspasszos játékot játszó
ellenfél hamar betalált, elég furcsa körülmények között: a támadásukat lövéssel
fejezték be, amit Papp kapus fejjel „hárított”, és a lada oldalra ment ki. Na
már most: a srácok úgy gondolták, hogy folytatódhat a játék, de szegény
hálóőrünk szeméből még a könnyek folytak(nem túl kellemes érzés, ha 6 méterről egy
jól megküldött lövés telibe találja az orrodat), így az elvégzett bedobást
gyakorlatilag üres kapuba kellett bepasszolnia az ellenfélnek. Ettől a góltól
kicsit magukhoz tértek a fiúk, sorra jöttek a helyzetek, de gól nem sikerült
elérni. Az ellenfélnek azonban igen, mivel kihasználta a széleken gyengén
védekező Immortal hibáit. 2-0 volt az állás, amikor Széplaki szögletét Gergely
FEJJEL értékesítette. Ezt azért is emelném ki, mivel csapatunk elég gyenge a
szögletek terén – gyakran sokkal veszélyesebb ha elvégezzük a szögletet, mintha
csak simán kirúgnánk oldalra a labdát, mert folyton lekontráznak minket – Ez az
egyik dolog. A másik hogy fejes gólokban sem dúskálunk: 4 szezon, azaz 44
mérkőzés alatt ez volt a második fejes gólunk. Az elsőt még Széplaki szerezte
az első szezonunkban, szóval az sem most volt már. Így hát ezzel a góllal
visszajöttek a remények, lehet hogy mégis van keresni valónk? Nem tudom kik
gondolták így, de Varga Viktor biztosan, mert a Széplakitól kapott labdát egy
pattanás után 12 méterről juttatta a hálóba, ezzel kiegyenlítve az eredményt.
Nagyjából ebben az időben érkezhetett meg Czibere, a várakozásokkal ellentétben
korábban, azonban úgy vártak már rá mint a megváltóra. Rögtön be is állhatott,
a mezőnyjátékosok alig tudták eldönteni ki jöjjön le pihenni.(Nem csoda, hisz 4
cserével szemben csere nélkül játszani fárasztó dolog) Azonban aki most azt
várná hogy jöttek az újabb Immortalos helyzetek és megfordítottuk a meccset azt
most el kell keserítenem: az ellenfél megelégelte hogy mi itt rugdossuk a
gólokat, úgyhogy pár perc alatt gyorsan rúgott kettőt, visszaállítva a korábbi
differenciát. A dolog szépséghibája csupán annyi, hogy mindkettő kapott gól a
mi hibánkból jött, nem az ellenfél érdeme, inkább a mi bénázásunké. Helyzeteink
voltak továbbra is, kicsit tudtak frissíteni is a srácok most, hogy már volt
egy csere, de a félidőre maradt a 4-2-es eredmény. Jól játszunk, a nagy hátrány
ellenére is, de nem akar összejönni a dolog (most még).
A
második félidőre viszont nincsenek szavak. Mesébe illő történet, ahol a gonosz
elnyeri büntetését(kapja szépen a gólokat) és a jó, bár megsérül, mégis
jutalomban részesül(kap gólt, de annyit rúg helyette, hogy elhanyagolhatóvá
válik). Nem szokásom kiemelni embereket, általában csapatszinten nyerünk vagy
veszítünk, de muszáj most megtennem: Kiemelném a Széplaki-Varga duót, akik már
az első félidőben is szépen játszottak együtt(Varga gólt is szerzett), de a
második félidőre hihetetlen párost alkottak: 3 védőt és a kapust passzolgatták
ki olyan szinte, hogy Széplakinak a végén az üres kapuba kellett „csak”
gurítania. Kiemelném ezen kívül Gergely
csapatkapitányt, aki nemcsak fejesgólt szerzett a mérkőzés elején, de 4-3-as
állásnál ladát szerzett a saját térfelén, végigvitte a szélen és a kifutó kapus
mellett elgurította a labdát, kiegyenlítve ismét az állást. Ekkor pillanatnyi
zárlat következett, ugyanis mindenki annyira örült, hogy el is felejtette, hogy
a mérkőzés még zajlik, és elég csúnyán sikerült felébreszteni az alvó oroszlánt
(az ellenfelet…). Szerencsére van nálunk egy igen jó oroszlánidomár, akit
Széplaki Ádámnak hívnak, és épp a pályán volt (ugyan hol lett volna, mikor csak
egy cserénk van). Miután Papp az egyik védése alkalmával a jó labdát „kirúgta a
stadionból” de legalábbis a sporttelepről, így egy nem túl kemény, szinte már
gumilabdával folytatódott a játék. Drága idomárunkat azonban ez sem zavarta,
így a 9 méterről megítélt szabadrúgást óriási csavarral juttatta a rövid kapufa
mellett a kapuba. Ekkor szabadult ki mindenkiből az összes feszültség,
rettenetes öröm volt a pályán, végre mi vezetünk! De még közel sem volt vége!
Ez után nagyjából kiegyenlített mezőnyjáték zajlott a meccs vége felé
érkeztével, azonban látszott, hogy a még bent maradó helyért küzdő 33P nagyon
győzni akar. Több veszélyes támadást vezetett, de a védők és a kapus is helyt
tudtak állni. Egyszer azonban egy szerencsétlen
megpattanó lövés a kapuban kötött ki, szegény másik oldalra vetődő Papp kapus
csak keserű ábrázattal vette tudomásul, hogy ez ellen nem tudott sokat tenni, a
megpattanó labdáknak van egy ilyen tulajdonságuk, hogy irányt szoktak
változtatni a kapusok nagy örömére. Ekkor fogott el mindenkit a pánik, hogy sok
van még hátra, akár baj is történhet. Szerencsére a Széplaki-Varga duó ismét
alkotott: Varga labdaszerzéséből indított akciót Széplaki vitte a szélre, majd
középre visszapasszolva az érkező Vargának, akinek annyi volt a dolga, hogy 6-7
méterről találja el a többnyire üres kaput. Ez sikerült is neki, újabb ordítás,
újabb ováció, és a „mindet előre, vagy amerre nézel” csatakiáltással
nekiugrottunk az utolsó perceknek. A várt nyomás azonban rövid volt: csupán egy
veszélyes helyzet alakult ki, mondjuk az rögtön a gól után, de ezt kapusunk
bravúrral védte. A végjáték legnagyobb
helyzete Varga előtt adódott még, aki ladát szerzett az utolsó embertől,
azonban „megrémült” a könnyen adódott lehetőségtől, és túl hamar, túl messziről
eresztette meg a lövését. Az utolsó percben a remekül védekező Immortal elérte,
hogy ellenfele még csak lövésig se jusson el. A végeredmény tehát Immortal
Forces- 33P 6-5.
Immortal Forces 6:5 (2:4) 33P
2014. december 11. 20:00
3-as pálya
0 Immortal drukker
Immortal gólszerzők:
12' Gergely Zsolt
18' Varga Viktor
28' Széplaki Ádám
38' Gergely Zsolt
41' Széplaki Ádám
47' Varga Viktor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése